A mangalica még csak nem is volt a köztudtban, talán a középkor elején vagy közepén, vélhetően az ukrán Podolje tartományból, amelyről a horvát nevét is kapta (podolac), szürkemarhák érkeztek a Pannon-síkságra és egyhamar a vidék fémjelévé váltak. Mivel idővel több, a közép-európai síkság egyes vidékeire jellemző alfaja fejlődött ki, Horvátország területén a leghíresebb a magyar szürkemarha mellett a szlavón-szerémi podolac is.

Legyen szó szürkéről vagy szlavón-szerémiről (becsületére váljon annak, aki észreveszi a különbséget!), a "podolac" a történelem során Pannónia egyik fő exportterméke volt. Rendkívül ellenálló és különösebb tenyésztési komfortigény nélküli jószág, amely egészen a XX. század elejéig Szlavónia, Baranya és Szerémség jószágállományának 90%-át tette ki. A mezőgazdaság fejlődésével és az intenzív termesztéssel - szabadtenyésztésű szürkénk esküdt ellenségével - a szerencse a következő kilencven évben elfordult tőle. Emiatt ebben az időszakban majdnem ki is halt.

Az utóbbi időben azonban az őshonos fajok jelentőségének fokozódó tudatosítása és ökológiai tenyésztésük piaci értékének növekedése hozzájárul e nemes és táplálkozási szempontból is rendkívül értékes fajta tenyésztésének az újjáéledéséhez. Eszék-Baranya megyében a "podolac" újjáélesztésének bajnoka a várdaróci Citadela étterem. Itt az étteremhez közeli telepen tenyésztett szürkemarhából kiváló pörköltet is kóstolhatunk. Házi tésztával, túróval és ropogós szalonnával tálalva a várdaróci pörkölt az egyik legeredetibb gasztronómiai élmény Baranyában és azon túl!