Bár a háborúk semmi jót nem jelentenek, a hosszan tartó, 1683 és 1699 között zajló osztrák-török ​​háborúban volt "szerencse a szerencsétlenségben", hiszen eljutott Szalvónia és Baranya területére is, vele együtt pedig számos közép-európai katona is megérkezett. Miután a háború végén Szlavónia és Baranya osztrák fennhatóság alá került, egy évszázados katonai jelenlét következett, ezzel együtt pedig az emberek betelepülése az európai sörfőzés szülőföldjéről, Dél-Németországból és Csehországból.

Ők pedig magukkal hozták vidékünkre a sör- és elkészítése iránti szeretetüket. Eszéken, Szlavónia és Szerémség parancsnoki helyén, egyúttal számos (német) katona találkozási helyén már az 1690-es években elkezdett működni a sörfőzde, amely az első lett a mai Horvátország területén. A 19. században tovább fejlődött a szlavóniai sörfőzés, a tápláló és nyugtató arany-keserű ital gyorsan utolérte a korábban vitathatatlan népszerűségű bort.

A jó sörfőzési hagyományok még ma is élnek egy korsó hideg "Eszékiben", de a kézműves kistermelők egyre több sörében is. Ezek közül kiemelkedik a đakovói "Black Hat", a našicei "Stric", valamint az eszéki "Mali div" és a "Nova Runda" a "Beertija" és "Beckers" sörházakkal. Ez utóbbi egyébként egy kézműves sörfőzde, amely egy 18. század eleji német eszéki parancsnoknak köszönheti a nevét. Ezek után mondja valaki, hogy a történelmi faktográfia és a szokatlan kortárs projektek nem járhatnak kéz a készben!