Bár a szakzsargon és a szebbik nem kedvelői azt hiszik, hogy ez a kijelentés erre utal, mi Szlavóniában és Baranyában mégsem vagyunk annyira durvák. Mondanunk sem kell, hogy a hölgyeink gyönyörűek. Elég csak végigsétálni a helyi városok napsütötte sétányain és óhatatlanul megakad a szemünk... Eszék elegáns klasszicista és szecessziós építészetén és Horvátország legszebb folyami sétányán. Đakovo utcáinak karcsú vonalain és fenséges katedrálisán. Valpovo és Našice parkjainak teltségén és játékosságán.

Ugorj el egy szlavóniai-baranyai faluba (mindig ott van valahol). Micsoda szépség vár itt rád! Hagyomány ihlette, mindig tettre kész (biciklizz, fuss, evezz, lovagolj!), vidám és ért a főzéshez – ilyen ez a pannon falusi idill! Amikor megismerik, sokan elképzelik, hogy találkoznak egy aranyhallal, akitől egyetlen dolgot kérnek - hogy Szlavónia és Baranya egy (vagy kettő) olyan emberben öltsön formát, aki majd...

Hagyjuk a képzelgést! Hiszen nincs aranyhalunk. De halunk mégiscsak van - amiért mindezt írjuk - méghozzá ezeregyféleképpen. Hatalmas folyóink és számos tavunk megajándékoznak minket kontinentális halas finomságokkal, amelyek elfeledtetik a tengert. Rotyogó halpaprikás, ropogós harcsaszeletek, csiptetett ponty, könnyed halászlé, ellenállhatatlan pástétomok... Még a kulináris baksuz vulgaris is képes a kisujjából kirázni egy egész tálnyi szlavón-baranyai halas finomságot. Ha hagyja őket úszni egyet a válogatott Chardonnay, Sauvignon, Tramini és Olaszrizlin nedűjében, rájön, hogy semmi sem kétértelmű, utalás és kétséges – a legjobb halak valóban keleten vannak!