Ahogy a legendás tévésorozat ege alatt helye volt a legszínesebb szereplőknek és izgalmas történéseknek, Szlavónia és Baranya is a felejthetetlen és sokszínű élmények vidékeként jelenik meg a vendégek előtt. A televíziós "Vadmalacok" világával ellentétben nálunk azonban nem táskában hordja majd a fejét, hanem a vállán, élvezetekre készen. Főleg azon a területen, amiben a legerősebbek vagyunk.

Sokan a szlavóniai-baranyai turizmus csúcsának tekintik a helyi gasztronómiát, amit a bioélelmiszer-előállítás és a művészi elkészítési módok jellemeznek, amely ötvözi a hagyományos és a kortárs konyha legjavát. A fekete szlavón sertés, régiónk őshonos fajtája, egyre előkelőbb helyet foglal el az elit gasztronómiai társadalomban. Minden hozzá kapcsolható egy különleges történet. A nyílt ártéri legelőkön látható tenyésztéstől kezdve egészen a végtermékek – kiváló minőségű nyers- és szárított hús finomságok – élvezetéig. A mezők zöld-kék-barna mozaikjától a színes és illatos szlavón-baranyai asztalig a népszerű „fajferica” vagyis fekete sertés az ökológiai élelmiszertermesztésnek, az ember és a természet fenntartható együttélésének, valamint a kiváló slow food gasztronómiának a szimbóluma.

A fekete szlavón sertés a kivételes ökogasztronómiai élmény mellett kulturális jelenség is. Eredetének története szláv-baranyai történelmi mese. Arról, hogy a termékeny síkság mások mellett hogyan vonzotta ide a betelepedő Pfeiffer családot. Legfontosabb képviselője, Karl Leopold (1834-1913) Eszék környéki birtokain hozta létre azt, amiről a mai napig emlékeznek rá - egy ellenállóbb, húsosabb és jobb minőségű hagyományos szlavón sertésfajtát. A korábbi évtizedek egyik legelterjedtebb, majd évtizedekre szinte teljesen feledésbe merült fekete sertés ​​fajtája napjainkban visszatérni látszik. Merre tart vajon? Nem tévedünk, ha azt mondjuk – a gasztronómiai panteon irányába.