A szlavón-szerémi marha egy szinte teljesen elfeledett őshonos fajta, ami lassan, de biztosan visszatér a színre. "Hátrányuk", hogy nem alkalmasak expressz gyártásra. Legalább két évre van szükségük ahhoz, hogy elérjék az érettséget. És itt kezdődik a mi történetünk...

A szürkemarha nagyon régen, 2000 évvel ezelőtt került a római légiókkal együtt Szlavónia, Szerém és Baranya területére. A 20. század felén még 90%-os elterjedtségű volt, míg 2021-ben már csak 500 példányt számláltak. Kevesebb mint ötven évünkbe telt, míg eljuttattuk az eltűnés szélére.

Mi jelenti a problémát? A gépesítés és a termelékenyebb szarvasmarhafajták lassan kiszorították a szlavóniai háztartásokból a szürkemarhát, amelyek évszázadokon át szolgáltak segítségül a szántóföldön, a kocsik húzásához és persze ételként az asztalon.

Végre azonban a szürkemarha visszatért Szlavónia és Baranya legelőire, és a várdaróci Citadellában is megkóstolható. Ami kiemeli ezeket az állatokat, az az, hogy minimális befektetést igényelnek, nincs szükségük istállóra (télen elég neki egy féltető), szeretik a szabad legelőket és nagyon ellenállóak.

A Citadella ééterem tulajdonosa, Lázár Szilárd elmondta, hogy a családjuk generációk óta foglalkozik szürkemarha tartással, éppen ezért elsősorban szentimentális okokból tartja őket a mai napig. De ez az étteremmel végzett kísérlet új reményt adott arra, hogy a szürkemarhának lehet jövője Szlavóniában és Baranyában. Új, fiatal borjúkat vásárolt, amelyekkel komolyabb tenyésztésbe kezdett, hogy egyrészt biztosítsa e fajta fennmaradását, valamint a Citadella speciális kínálatát, ami megkülönbözteti azt a többi étteremtől.